Disznó ormány

„Bizarr hasonlat, jól tudom, többen sértőnek is találhatják, de akinek szerencséje, vagy inkább szerencsétlensége volt átélni azokat az éveket, emlékezete mélyéről csak előbukkannak a történelmi emlékek. A hidegháború napjaiban a Nyugat nagy vehemenciával nem bírálta, keményen támadta is a moszkvai valóságot. Nyikita Szergejevics Hruscsov azzal válaszolt a kíméletlen kritikákra, »nem engedjük, hogy az imperialisták disznó ormányukkal beletúrjanak szovjet kertünkbe«. Szép költői fordulat volt, ugye, manapság nálunk, ha nem is ilyen leleménnyel, de mondhatni naponta alkalmazzák a kijelölt potentátok. (...)

Az »átlag magyar«, ha van ilyen, szerencsére azonban nem veszítette el a humorérzékét, ennek magam lehettem szem- és fültanúja a minap az egyik élelmiszer áruház pénztáránál. Gondolom ismerőse lehetett a pénztárosnőnek az a középkorú férfi és fia, aki fekete ruhában, fehér ingben, nyakkendővel várt sorára. A hölgy megkérdezte őket, ugyan milyen családi ünnepre készülődnek, hogy így kiöltöztek. »Temetésen voltunk« - mondta a papa. A pénztárosnő részvéttel nézett rájuk, tovább kérdezett: családtag? Nem, volt a válasz a munka törvénykönyvét temettük. Politikai véleményétől tartózkodott, aki várt sorára, de reagálása, arckifejezése kendőzetlenül jelezte, méltányolja a fekete humort.

Ez a rögtönzött életkép idézte föl bennem a hruscsovi emléket.”