„Ha egy élőlény nem illeszkedik pontosan az őt körülvevő létbe, akkor menthetetlenül elpusztul. Az ember azonban azért válhatott globális csúcsragadozóvá, mert önmaga és a létezés törvényeit közvetítő külső természet közé technoevolúciós eszközöket képes illeszteni. Így aztán megteheti, és meg is teszi (!), hogy nem korrigál, hanem egy újabb technológiai innovációs hullám segítségével még mélyebben nyomul előre a végzetes zsákutcában. Új, intenzívebb energiafajtákra új, minden elképzelhetőnél nagyobb erejű technológiai rendszereket épít. De ezzel csak annyit tesz, hogy az évszázadok óta maga előtt mozgatott külső (natúra) és belső természeti (kultúra) csődtömegnek a zsákutcában való előretolásához egy még sokkal nagyobb teljesítményű buldózerbe ül át. És mindezt egyszerűen azért teszi, mert a rövid távú profitérdekek ezt diktálják.
A gigantikus méretű létpusztítás mindezt egyre vészjóslóbban deficitessé teszi. Ez azért fedhető el, mert e globális ámokfutás ökológiai, szociális és kulturális költségeit a világ alávetett többsége fizeti meg. A legutóbbi ciklus – az elektronika, informatika, telekommunikáció és média szupertechnológiáival – igazából már a valóság leváltására és mesterséges valóságok legyártására épül. Pontosan azért, hogy a »valóságos« valóság »lázadását« ezzel eleve lehetetlenné tegye. Mindennek azonban már az üzemeltetése is olyan roppant anyagi erőforrásokat igényel, amelyeket a globális birodalom csak olyan brutális eszközökkel tud megteremteni, amelyeket a pénzhatalmi rendszer éppen most próbál létrehozni. Az új technoevolúciós hullám költségei pedig a jelek szerint olyan gigantikusak, hogy már az új ciklus beindítása is egy lételméleti fekete lyukba látszik beszippantani az egész világot. Nem ártana tehát minél előbb megérteni e ciklusok legmélyebb természetét.”