„Elsősorban és leginkább működtetni kéne ezt a szerencsétlen országot. Túl a pénzbeszedésen, a nagy ívű, túlszínezett hülyeségeken és népnevelésen (ezek eltitkolt, közös gyermeke egyébként a népegészségügyi termékadó), egy pimf szerda, egy nyugdíjazás, egy forgalmi rend változás levezénylése lenne az igazán fontos dolga ennek a garnitúrának.
Ha ezt megoldaná, már az is elég lenne – egyébként meg hagyjon békén. Először is azért, mert felnőtt vagyok, el tudom dönteni magamtól is, hogy szeretem-e a chipset, melyik istent hiszem, mit nézek a tévében, mit olvasok az újságban. Másodszor pedig azért, mert alkalmatlan, lusta és rosszindulatú alakoktól nem fogadok el életvezetési tanácsokat - pláne parancsokat. Harmadrészt pedig, és ez a legfontosabb: a saját dolgodat se végzed el rendesen.
Az »elmúltnyolcévezés« egyik valóban releváns vetülete ugyanis az, hogy az előző kormányok idején tényleg idővel egyre erősebb volt az »itt semmi nem működik«-érzés. Ciklus közben lemondó miniszterelnökök, torzóban maradt reformkísérletek, egyre gyorsabban elavuló, majd újra cserélt programok, és mindehhez egy gyorsuló üzemben leromló »hétköznap-menedzsment« – bocsánat, nincs jobb szavam hirtelen erre. Ha van valami reális oka annak (a mélyrepülő Gyurcsány-kormányokon és a felelőtlen ellenzéki magatartáson túl), hogy Orbán Viktor kétharmados hatalomra tett szert, akkor az ez volt, a »menjetek már a francba«, a »hagyjatok már békén«, meg a »miért nem működik itt semmi«? Most megint itt tartunk.”