„Idén már második éve az ünnepi szónokokat nem védték mesterlövészek. Nem kellett senkinek a szobájába zárkózni, egyformán félve a rendbontóktól és a rendőröktől: visszakaptuk ünnepeinket. Kiüresedőben lévő jelképeket is meg lehet telíteni értékkel, tartalmakkal. Az »alkotmányünnep« mellett a történelmi félmúlt egy másik találmányaként kenyérünnepnek titulálták az államalapítás ünnepét. De aki idén augusztus huszadikán meghallotta, hogy a nemzeti összetartozást is jelentő ünnepre készített kenyeret olyan lisztből sütötték, amelyet a magyarországi megyékben és a környező országok magyarlakta területein termesztett búzából őröltek, s öt tonna liszt a dévai Szent Ferenc Alapítvány házaiban lakó gyerekeknek is jutott friss kenyér sütésére, az mindjárt másképpen nézett az aranybarna színű pécsváradi veknikre.
Nincs lehangolóbb, mint ha a nemzeti összetartozásról csak a szónokok beszélnek, és közben az emberek életében és érzéseiben, jelenében és jövőképében nem történik semmi változás. A gondosan összekevert bácskai, alföldi, felvidéki, mezőségi lisztből készült kenyér selyemfénye ne csak emlékünk legyen, hanem jövőnkre világítson. A közös lisztből készült kenyér ízét sokan és sokáig szeretnénk a szánkban érezni.”