A Fidesz és az államadósság kalandos története

„Orbán Viktor sokat vitatott tusnádfürdői beszédének több üzenete volt. Az egyik, hogy a munkaalapú társadalommal kapcsolatban sehogyan sem akar elhangzani az, hogy »... és a munka majd mindenkinek jólétet teremt«. A munkaalapú társadalom egyre csak a jóléti társadalom ellentéteként jelenik meg. Érdekes volt az is, hogy a miniszterelnök előbb visszafizethetetlen adósságról szólt e beszédben, majd aztán az adósság visszafizetéséről mint fő állami kötelességről adott elő.

Legfőképpen azonban azt mondta, hogy a régi világnak vége, az új pedig most alakul ki, szabályai is most formálódnak. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a »kétharmados forradalmat« úgy értelmezi: övé és kormányáé a legfőbb szabályalkotó szerepe. Ebből és csakis ebből a szempontból elképzelhető a visszamenőleges hatályú büntethetőség bevezetése, amely »kiszabadítaná« a jelenlegi »rendszerváltó« elszámoltatást a fránya jogszabályi kötöttségek közül. Ezen a módon rekordtempóban iratkoznánk ki a civilizált világból, s zuhannánk bele a hétköznapok teljes bizonytalanságába.

Az államadósság-történet annak is példája, hogy a Fidesznek nincs több joga felállni a maga ácsolta morális piedesztálra, mint másoknak. S ha a kormányfő emberei most visszamenőleges hatállyal intézkednének, akkor tényleg nagyon biztosnak kell lenniük a hatalmon maradásban. Máskülönben a saját forradalmuk falja majd fel őket. De csak miután megzabálta az országot és a demokráciát.”