Rohanunk az iPad-forradalomba?

„De mit kezdenek a magyar politikusok az iPaddel? Egyelőre nem sokat, legalábbis ami a készülék szimbólumértékét és - leszámítva a fenti próbálkozást - a politikai marketinget illeti. Ma már számos politikus használ táblagépet, de egyelten sincsen köztük, aki egyben azt is akarná üzenni a közvéleménynek és egy potenciális szavazói csoportnak, hogy ő bizony érti a digitális kultúra jelentőségét és fontosnak tartja annak problémáit. Nemcsak arról van szó, hogy Magyarországon például egy kereszténydemokrata politikus még egy jó ideig nem fog kiállni és nem fogja mondjuk a nemzeti örökség részének nevezni az Imperium Galacticát - nem is ez lenne az elvárás. De az olyan kérdések, mint a szélessáv vagy az ingyenes köztéri wifi terjesztése, a távközlési infrastruktúra fejlesztése adócsökkentéssel, vagy például az, hogy a kormányok mennyire kutakodhatnak az állampolgáraik után az interneten, szintén kevéssé ragadják meg a magyar politikusok fantáziáját.

És miközben rengeteg embert érdekel, szinte egyetlen politikus - pláne kormánypárti - sem sietett a közvélemény megnyugtatására, hogy a blogokat végül nem kell regisztráltatni, ahogyan arról sem folyik túlzottan élénk politikai vita a pártok között, hogy a bloggereket és a kommentelőket mikor és miért lehet bíróság elé citálni.

Ahogy annyi más esetben, most is elmondható: az iPad megérkezett a magyar politikába, de a digitális kultúra, aminek pedig éppen ez a gép az integráns része, még mindig nem. Sem egyes politikusok vicces Twitter-üzenetei, sem a kormány iPad 2-kel történő felszerelése nem segít azon, hogy az átlag magyar politikus továbbra is az egyoldalú kommunikációt, a választói tömegektől való elkülönülést és a digitális kultúra kérdéseinek az ignorálását fogja választani.

És ne legyenek illúzióink: táblagépről a parlamenti beszédeket is legfeljebb csak a kampányidőszakban vagy akkor olvassák fel, amikor a felmérések szerint egy pártnak nagyon »rá kell erősítenie« a fiataloknál. Így a készülék az átlag magyar politikus kezében legfeljebb olyan szimbólum lehet, mint az országgyűlésben lóbált Louis Vuitton-táska vagy a Playboyban mutogatott helikopter: drága játékszer, státusszimbólum.”