Reaganeráció

„Reagan alatt a jólét egyértelműen növekedett, a gazdasági szárnyalt - a kormányzati filozófia pedig még évtizedekig meghatározó maradt. Hiszen, noha a '80-as években az állam csökkentése nem volt látványos (az adócsökkentés, több finanszírozási kérdés szövetségiről állami szintre delegálása és a központi szabályzás leépítése számított annak), egészen Obama elnökségéig nem érvényesült szélesebb körben a központi reguláció, az államosítás és az adók növelésének kormányzati akarata vagy lakossági elvárása. A '80-as években hangoztatott változások jelentős része Reagan hivatali évei után következett be, illetve a közgondolkodásban érvényesült. Ide tartozik, hogy 1989 után állandó maradt a törekvés, hogy az infláció maximum egyjegyű maradjon, az adók szintjét alacsonyan tartsák, a jóléti kiadásokat pedig morális és fiskális megfontolásból csökkentsék, s leginkább a munkahelyek számának növelésére koncentráljanak.

A külpolitikai helyzet a gazdaság állapotához hasonlóan vigasztalan volt, amikor Reagant beiktatták. A Szovjetunió offenzívában volt Afganisztánban és Lengyelországban, szövetségesei (a szandinisták, Kuba, Vietnam) szintén támadásba lendültek Nicaraguában, Angolában, Kambodzsában és mindenhol másutt, ahol a nyugati világ érdekeit nem védelmezte többé Amerika. A Carter utolsó hónapjait megkeserítő iráni túsz-dráma Reagan hivatalba lépésével ugyan befejeződött, de az Amerika presztízsét megtépázó folyamatok ezzel nem álltak meg. Valamit tenni kellett. Reagan visszaemlékezésében úgy ír, hogy »a mi politikánk erőn és realizmuson alapult. Békét akartam, de olyat, amely erőn és nem egy darab papíron nyugszik.« Ennek megfelelően a szovjet érdekszféra perifériáján pénzzel támogatta a kommunizmus ellenségeit, és ha kellett, fegyveres beavatkozás mellett is döntött, majd Moszkva végzetes meggyengítése, illetve Gorbacsov hatalomra kerülése után a tárgyalásos utat választotta. A tárgyalás azonban mit sem ért volna a több ízben is megfogalmazott határozott üzenetek és a fegyverkezés újraindítása nélkül, amely végül a Szovjetunió gazdasági és katonai megroppanásához vezetett.”