Összefonódás

„Még nem alakulhatott ki igazán a kodifikáció ideológiai, etikai, esztétikai kánonja, ha ilyen könnyű benne remekművet alkotni. Egyébként az újonnan megszavazott egyházi törvény rossz. Ám hogy ne vádolhassanak azzal, hogy fellengzős, hányaveti kritikát gányolok össze, pontosítom a véleményem summáját: nem igazán jó. Elismerem, rendet vág a 362, magát egyháznak tituláló társulat káoszában, s ez bizony jelentős cselekedet, le a kalappal előtte. Mert az eddigi szabályozás szerint James Jones tiszteletes, ha életben marad, hazánkban gond nélkül újjáalakíthatta volna a Népek Temploma szektát, s mielőtt mindenkit lemészárolna, még felvenné az állami szubvenciót. (...)

A legkevésbé sem gondolom valamifajta »nemzetvesztő« jelenségnek az állam és az egyházak lehető legszorosabb együttműködését. Ha megkérdezzük, hogy miért oly életbevágóan fontos az állam és az egyházak szétválasztása, liberális tudoroktól azt a kimerítő választ kapjuk: csak. Ugyanakkor a polgári demokrácia egyik princípiumaként mi is elfogadtuk a szeparáció elvét, ezért annak megsértése, még ha ésszerűnek tűnnék is, az alkotmány és a demokrácia sérelmével jár. Márpedig ha egy vallási közösség a többiekkel azonos jogokat biztosító vallási státusa a mindenkori kormánypárt döntésétől függ, akkor azt csak az állam és egyház, politika és vallás összefonódásaként értékelhetjük.”