Sokkal inkább azok a pillanatok derengenek föl, amikor Orbán Viktor kapta a pofonokat.
„Mármost bármennyire is töprengek (-günk), egyetlen olyan pillanat sem jut az eszembe (-szünkbe), amikor a magyar kormány, személy szerint pedig Orbán Viktor európai színtéren irtózatos pofonokat osztogatott volna, arra pedig véletlenül sem tudnék (-nánk) példát említeni, hogy kokizott egyszer is akár, ha csak szavakban nem tette, mint például amikor arról értekezett, hogy nekünk Brüsszel nem diktál, de ha úgy tetszik, mondani könnyű. Hiszen a helyzet az, hogy sokkal inkább azok a pillanatok derengenek föl, amikor a magyar kormány (Orbán Viktor) kapta a pofonokat, és egyetlen pillanat egészen világosan fölidézhető afféle kokiosztogatásként, de ott a kéz, amelynek középső ujja a középső ujjperccel aláhullott, sokkal inkább az Európai Bizottság elnökéé, Jose Barrosóé volt, és inkább a magyar miniszterelnök tűnt olybá, mint egy riadt gyermek.
Igen, ez volt az a pillanat, amikortól a magyar kormány nem túl ortodox gazdaságpolitikája eredeztethető, hiszen addig Orbán Viktorék nagyon is jól el lettek volna az ortodoxszal is, vagyis jó kis kölcsönnel, amelyből aztán valahogy finanszírozhatók az ellenzéki ígéretek meg a belső gazdaságélénkítés is egyidejűleg, méghozzá az IMF segítségével. Csakhogy jött a koki, amelynek következtében Orbán Viktorék férfias-kurucos szabadságharcot hirdettek az IMF ellen, hogy aztán bő egy év elteltével végül megkönnyebbülhessenek, hogy legalább Kína adott nekik kölcsönt, miközben olyan megszorításokat hirdettek meg, amelyekre az IMF csak csettinteni tud. (Ez a hüvelyk- és a középső ujj összesúrlódása következtében kialakuló hanghatás, és az elégedettség kifejezésére szolgál, csak hogy mindenki pontosan értse.)
Vagyis ha Orbán nem osztott se sallert, se kokit, akkor sokkal inkább valószínűsíthető, hogy inkább csak állta ezeket, ami szintúgy örvendetes hír a miniszterelnök férfiasságát illetően, mert annak idején, amikor vagyonosodási ügyekben még ő járt mindenféle vizsgálóbizottság elé, arról beszélt, hogy az a férfi, aki állja. Ma a magyar belpolitikában ez már nyilvánvalóan úgy módosul, hogy az a férfi, aki üt, ezért aztán Orbán egyre férfiasabbnak tűnik, aztán a végén jönnek majd a híres kokik is.”