Orbán a Saller utcában

„A lelátó jobboldalán – ahol a közönség szeret morális többségként gondolni magára – a miniszterelnökre olyan vezetőként tekintenek, akiben akár a racionalitáson túl is érdemes hinni. A hit legnagyobb ellensége nem a kétely, hanem a következetlenség: ha a vezető rendszert csinál a legfontosabb hitelvek megkérdőjelezéséből, éppen azt a fundamentumot kezdi ki, amelyre a gyülekezet épül. Lehet a nyájat naponta az ellenkező irányba fordítva terelgetni, de idővel azért a leginkább birkalelkű követőben is felmerül, hogy ez az út talán nem a dús legelőkhöz vezet. (...)

Igaz ez a Magyarországot (valójában csak a kormányt) Európában bírálóknak kiosztott sallerokra is: az ilyesmi nekünk annyira szokott bejönni, mint az USA-nak címzett hadüzenet. Arról az állításról pedig, amely szerint az emberi jogok melletti kiállás (mondjuk Kínával szemben) »LMP-s szintű« idealizmus, beugorhat, hogy ezen az alapon a Fidesz-frakció háromnegyedének – a választások idején még érvényes pártálláspont alapján – az »elvarázsolt« ökopárt listáján kellett volna indulnia.

A magyarok gondolkodásának átprogramozásával persze lehet próbálkozni. Ám ahhoz legalább odafönt tisztázni kellene a fő irányokat. És a siker még akkor sem garantált – erről már Orbán Viktornak is vannak első kézből származó, 2002-es keltezésű információi.”