Mégis itt vagyunk

„A nyugatias fogyasztói társadalom alkonyát felrajzoló Orbán-beszéd közvetítése némely autentikus forrásként kezelt tudósítót lehetetlen feladat elé állított. A közreadott torzított szöveg nyomán értelemszerűen sületlen interpretációk születtek. Szakmányban. Publicisták és véleményvezérek háborogtak azon, hogy Európát börtönként említi az a személy, aki egy hónappal korábban még az unió elnöki tisztét töltötte be, és Strong Europe felirat mögött szónokolt. Holott Orbán »régi világként« nem Európát, hanem a liberális demokráciát jelölte, márpedig a kettőt azonosítók nekifutás nélkül állítják azt a badarságot, hogy az öreg kontinens csak a XX. században kelt éltre...  

No de Murphy óta tudjuk, hogy ami félreérthető, azt félre is értik. Azok meg kiváltképp, akiknek ezt szolgálják az érdekeik. És a liberális demokraták szerint a liberális demokráciáról csak ők mondhatnak véleményt. Mindenki másnak kuss. (Persze a legteljesebb tolerancia jegyében.) És Orbán most az ő világukról beszélt kertelés nélkül. Ahogy korábban a szovjet birodalmat kritizálta markánsan (lett is belőle ramazuri), máskor meg az unión kívüli életről bátorkodott értekezni, amikor országa csatlakozását Brüsszelben folyamatosan odébb tolták (kapott érte rendesen az arcába).”