Magyarország nem kiskorú

„- A stílus az ember. Ha a stílusnál tartunk, jegyezzük meg: a magyaroknak ez a határozott, brutális hangnem láthatóan tetszik.  

– Nem értek egyet az állítással. A magánnyugdíjpénztárak államosításakor ugyan elképesztő hangot ütöttek meg, de a »győzelem kulcsa« a zsarolás volt. Világosan megmondták: aki nem hagyja magát visszaléptetni az állami rendszerbe, elveszíti majdani nyugdíjának azt a részét, amelyet munkaadója tb-járulékként a továbbiakban befizet utána. Hetven százalékot! Nem volt mit mérlegelni. Nem igaz, hogy a magyar társadalom »jól tűri« az erőszakot, imponálnak neki a kemény politikusok, akik tudatosan verik szét a jogállami demokráciát. A társadalom bénultan figyeli: mit lehet még szétbontani anélkül, hogy a gazdaság eresztékei meg ne lazulnának. Nem az új alkotmány ostoba és hamis preambuluma miatt háborodik fel. Ha majd zsebre megy a játék, betelik a pohár. De ez mindenütt így van a világon.  

- A Bokros-csomagban, ha jól emlékszem, még nem szerepeltek olyan »életteli«, színes elemek, mint a pálinkafőzés szabadsága, a háromszázezer forintos bruttó bér, a rezsistop, a hamburgeradó. Hiba volt a politikát megfosztani mély belső humorától?  

– Nem hiszem. A felsorolt példák nem szerepelhetnek egy komoly gazdasági csomagban, legfőképp azért, mert értelmetlenek. Méltatlan és lealázó a választóval szemben, ha lampionos ötletekkel vakítjuk. Nem szabad olyasmit javasolni, ami ellentétben áll éppen ama célokkal, amelyekre büszkék vagyunk. Nagy szégyen olyan populista ötletekkel előállni, amelyekről eleve tudjuk, hogy olcsó vásárfiának szántuk őket.”