„A kínai kormányzat hivatalos álláspontja szerint az emberi jogok fontosságát Kína is elismeri, csak e jogokat másként értelmezi, mint a nyugati világ. Kína a jogok legfontosabbikának azt tartja, hogy az emberek ne haljanak éhen. Ez talán furcsán hangzik, de Kínában, ahol az emberiség több mint egyötödét kell eltartani a világ művelhető területeinek 7 százalékán, az élelmezés ma is alapkérdés. Nem csoda, hogy a párt egyik fő büszkesége az, hogy sikerült felszámolnia az éhínséget - ez Kína hosszú történelmében még senkinek nem jött össze.
A másik alapjog, hogy az embereket ne mészárolják le. Kínában ez sem magától értetődő: az elmúlt évezredekben a központi hatalom meggyengülése kivétel nélkül véres belháborúkkal, külső hódítók pusztításaival, humanitárius katasztrófák sorával járt, így a kínaiak számára a stabilitás és a béke a legfontosabb értékké vált. Mindennek biztosítása - kínai értelmezés szerint - egyelőre nem megy a nyugati típusú demokrácia keretei között: Kínában annyi részérdek feszül egymásnak, hogy erős korlátozások nélkül az ország darabokra szakadna. Az egyének jogai tehát szembekerülnek a közösség érdekeivel, s a kínai vezetés hagyományosan az utóbbiakat tartja fontosabbnak. (...)”