„Veszem észre, hogy a kormányzati szótárban a zéró jelentéstartalmak mellé kezd felzárkózni a »politika« is. Mert hol ezt jelenti, hol azt, hol semmit. Ízlés szerint.
Most például azt jelenti a rendőrség szerint, hogy a szociális kérdőív nevű nyomdaipari blöff nem politikai véleményt kér, hanem puszta kíváncsiságfröccs a kormánytól. Ezt abba a határozatba írták bele, melyben elutasították az LMP frakcióvezetőjének feljelentését. (Az pedig, hogy mindehhez jogosulatlan adatkezelés párosul az ombudsman szerint, nos az pláne nem izé.) (...)
A politika, ha tetszik szitokszó, ha tetszik verbális popsikenőcs a hatalomnak. Üres, és értelmetlen: saját hogyishívjákjának »szolgálóleánya«.
De ez nem is csoda, hiszen valamikor régen, amikor az izénél többet jelentett a politika, akkor úgy mondták, ez a maga közélet, vagyis mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. És ez ma így nem kurrens. Tehát már nem is ezt jelenti.
Hanem azt, hogy mindenki megizélheti a hogyishívjákját.”