„Rögzítsük: a médiatörvény nemzetközi fogadtatásától megriadt kormány szép nyugodtan megvárta, amíg Magyarország elbúcsúzik az EU-elnökségtől, megvárta Orbán Viktor ebbéli tisztségében tartott utolsó, kétes értékűre sikeredett föllépését, majd másnap megkezdte az aprítást, a közmédiában dolgozók módszeres, aprólékosan megtervezett kirúgását. Most több mint ötszázhetven emberről van szó.
Kollégáinkról. Sokuk idős, nyugdíj előtt álló ember. Vannak köztük Pulitzer-emlékdíjasok, nívódíjasok, ilyen-olyan díjasok, vannak köztük, akiknek soha a nevüket se hallottuk és olyanok is, akiknek a hangja meghitten ismerős.
Nem tudni, milyen alapon szelektáltak. Könnyű volna azt írni, hogy kiszámítható volt, de nem lenne igaz: ment mindenki, aki nem felel meg a korszellemnek. Persze jó volna sejteni, hogy vajon milyen is ma a közszolgálatban uralkodni hivatott korszellem. Ami ma látszik, az a kornak –meglehet – megfelel, de szellemnek nemigen nevezhető, ha csak az irgalmatlanság nem hordoz egyfajta szellemiséget. Gondosan megtervezték. Ott álltak az udvaron, kollégáink mindahányan.”