Euró: se vele, se nélküle

„Szó sincs arról, hogy véget ért az euró vagy éppen a valutaunió „korszaka”: erre spekulálni is kár. Tudniillik nem az egész euróövezet válságáról van szó, hanem néhány ország súlyos kríziséről, amelyek nem tartották be a játékszabályokat. Nézzük a görögöket. Két évtized mellékönyvelése után egyszer ki kell derülnie az igazságnak. Görögországban ez történt most. Az éves gazdasági teljesítmény arányában mért 150 százalékos adósságráta, amely duplája a magyarnak, és jövőre 170 százalék lesz, azt jelzi, hogy már kezelhetetlen szintet ért el a megelőző évek költekezése, mi több: az elmúlt két évben nem tettek elégséges intézkedéseket az adósság növekedésének megfékezésére. Emiatt konkrétan a görögök esetében súlyos válságról van szó, de nem lenne másként akkor sem, ha nem eurót, hanem drachmát használnának. A kilépés az eurózónából, és a drachma visszavétele nem tűnik jó ötletnek: szakértői számítások szerint hirtelen akár kétszáz százalékra ugrana az adósságráta, hiperinfláció és óriási munkanélküliség következne be.

Írország és Spanyolország esetében rosszul menedzselt bankválsággal állunk szemben. Olaszországnál viszont ezeket a problémákat nem látni, az olasz adósságot ugyanis nagy részben belső megtakarításból finanszírozzák, vagyis a háztartások által vásárolt állampapírból. Mértékadó közgazdászok szerint a két periférikus országra, Írországra és Görögországra kell egyedi megoldást találni. A görögök esetében valószínűleg nem kerülhető el, hogy ebből latin-amerikai típusú csőd legyen, és »mindent« – az alaptól a felépítményig – újratárgyaljanak. Írország vonatkozásában pedig aligha lesz más választás, mint az, hogy az ír bankrendszer talpra állításának költségeit megosszák azokkal a német, angol és holland bankokkal, amelyeknek nagy kitettségeik vannak.

Vagyis – fogalmazzunk diszkréten – az angol–amerikai pénzügyi vonal által keltett hiszti ellenére ez – nagy költséggel ugyan, de – menedzselhető krízis.”