Ellenállás

„Hamlet hitt a tisztességes uralkodásban. Ma úgy mondanánk, hogy hitt az őszinte, emberi kormányzásban. Aztán rájött, ha úrrá akar lenni a bűnön, ha le akarja győzni apja gyilkosát, Claudiust, akkor magának is ármányhoz kell folyamodnia. Szerepet játszott, őrültnek tettette magát, cselt vetett. Így legyőzte a gyilkost, a trónbitorló Claudiust, de halált hozott ellenfelein túl kedvesére, Opheliára, anyjára, Gertrudra, és önmagára is.

Mit kezdjünk egy elvetemült hatalommal? – ez itt a kérdés. Váljunk magunk is gonosszá? De ez már III. Richárd kérdése, és egy másik történet. (...)

Magyarországot ellenállásra kell hívni. Ellenállásra a szabadság megóvása érdekében, hogy legyen erős független sajtónk, demokratikus alkotmányunk, szociális békénk. Hogy legyen értelme a szakszervezeteknek, az érdekegyeztetésnek. Hogy ne lehessen elvenni emberek százezreinek szerzett jogait, hogy ne lehessen visszamenőlegesen törvényt alkotni.

Az általános politikai, szociális ellenállás feltételeit kell megteremteni. Az önkénnyel szemben, Orbán rendszerével szemben. Ősszel új korszak kezdődhet. Az ellenzék vagy belesimul Orbán rendszerébe, vagy érti a dolgát: nem hátrál! Nincs hová.

Hamlet végül bosszút állt, de országa elveszett. Fortinbras, a norvég királyfi jött és győzött, Dánia meg elesett. Nem bosszúra van szükség. De demokratának lenni nem azt jelenti, hogy balfékek vagyunk. Akinek dolga, az dolgozzon az ellenálláson. Ez a nyár feladata.”