„Csakhogy az új egyházakkal és gyülekezetekkel szemben nem az a fő kifogás, hogy érzéketlenek a magyar kultúrára. Azt még orvosolni lehetne. Ennél sokkal súlyosabb a vád: az új egyházak nem a magyar kultúra talaján születtek! A külföldről jött missziók és gyülekezetek nem részei a magyar kultúrának, kívülről akarnak befurakodni abba, meg akarják változtatni évszázados hagyományainkat és szokásainkat. Ez a fő gond velük.
Jézus követőiként nekünk pedig emiatt a kritika miatt kell jól hallhatóan elmondanunk: az evangéliumi hit mindig ellenkultúra lesz (1Jn 2,15-17)! El kell mondanunk a bírálóknak, hogy az evangélium soha nem a magyar kultúrából nőtt ki, és mérhetetlen gőg ennek az ellenkezőjét gondolni. Vagy ha mégis onnan nőtt ki, akkor az egy másik evangélium, és anathéma a számunkra (Gal 1,8). El kell mondanunk, hogy a magyar kultúra sok szép vonással bír, de az evangélium nem házasodhat össze vele, és nem fogadhatnak örök hűséget egymásnak. Az evangéliumkövető keresztények (vagy keresztyének) sem válhatnak teljesen a kultúra részévé, mert Jézus szerint már nem e világból valók.”