Egy gesztus Koszovónak

„Noha az EU-27 tagjai közül 5 – önnön kisebbségei (például a magyar) szeparatizmusától való félelmében – Koszovó függetlenségét máig nem ismeri el, Brüsszel már jó ideje értésre adta, hogy addig nem lesz szerb tagjelöltség, amíg Belgrád nem tesz valamilyen engedményt Koszovónak. Megsúgták a szerbeknek, hogy a koszovói függetlenség elismerése nem föltétel, de a koszovói albánok (és a made in Kosovo termékek) karanténba zárásának föloldása az. Tehát a következő engedmény elvileg az lesz, hogy a szerb vámosok átengedik észak felé a még mindig szerb tartománynak tekintett terület exportra szánt javait (megint csak: tranzit Magyarország, de akár Kelet-Horvátország felé).

De ha valaki netán a Koszovó Köztársaság hivatalos útlevelével kívánna Szerbia területére lépni, azt nem engedik be. Az útlevél kirekesztésével a Brüsszelben tárgyaló szerb küldöttség nyomatékossá tette, hogy noha hajlandó sokféle »független« koszovói hivatalos papírt elismerni és elfogadni (anyakönyvek, telekkönyvi kivonatok, egyetemi diplomák), azt az egyet, amely a függetlenség »alapdokumentuma« – azt nem. A koszo vóiak belementek az alkuba. Éspedig abban a reményben, hogy ami történt, az az »első lépés« lett volna a koszovói függetlenség szerb részről való elismerése felé, s pillanatnyilag ennyire telik. Igaz, eleinte a tárgyalásokon az »albán fél« minden megállapodást Koszovó függetlenségének nyílt vagy burkolt elismeréséhez kívánt kötni, de a szerbek, tudván, hogy ehhez Brüsszel (és az Egyesült Államok) nem ragaszkodik, ilyen alapon elzárkóztak volna minden »praktikus« engedménytől.”