Bilincsbe verve

„Állítólag a kommandós nem tehet mást: akcióban nincs helye a kényeskedésnek, különösen háborúban. Megjegyzem, a civil szférában sincs helye: rádiós és tévés kollégák mondják, hogy a napok óta zajló közmédiás autodafén egynémely humánerőforrás-felelős kifejezetten kéjjel, a jutasi őrmesterek szellemi fölényével sorakoztatja az erőforrásokat, ki maradhat, s ki lesz kirúgva; meg lehet nyugodni, e tekintetben is hosszú évtizedekre meg van alapozva a rendszer.

A törvényi alap már megvan hozzá, sőt, ha a parlament kicsit rákapcsol, akkor az ősszel remélhetőleg a római jognak írmagja se marad a törvénykezésben, helyébe átmenetileg nyilván Hammurapi törvénykönyve lép. Azért nem merem Kínát mondani egyből, mert a vezéri jelzésre hirtelen Kína-rajongóvá vált tábornak leginkább annyi ismerete van a kínai kultúráról, hogy régen a kínaiak nem adtak áfás számlát, ma viszont már adnak; ehhez képest Kósa Lajos megállapítása, hogy »Kína nem Európa«, valóságos történelemkönyv.

Az viszont nem kétséges, hogy az új testvér mintaként szolgálhatna az igazságszolgáltatásban is, főleg ami a hatalommal való visszaélést és a korrupciót illeti: a bűnösök keményen meglakolnak. Sajnos azonban épp ebből adódhatnak némi gondok a honi adaptáció során: a kínai ítélkezési gyakorlat szerint a magyar politikai elit és köreinek háromnegyede már nem volna életben.”