Bánatos a magyar?

„Sokan jártak jól az szja-változá­sokkal is, mert több marad a borítékban. Akiknél kevesebb, ott a kormány préselgeti ki a munkaadókból a kompenzációt. A több pénznek azonban sehol sincs látszatja. Még az év első negyedében is tovább esett a fogyasztás. Aszkéták lennénk, vagy ráálltunk a skótságra, és fogunkhoz verjük a garast? Egyik sem érhető tetten, mert a megtakarítások nem gyarapodnak, és a párna alatt a bankóköteg sem vastagszik. Talán vállalkozásainkba tesszük a pénzt? Itt sincs növekmény. Akkor hova tűnik a többlet? A bankok nyelték le. Ugyanis nemcsak a kormány küzd az adóssággal (államadósság), de az emberek is a saját adósságaikkal (személyi kölcsönök, lakáshitelek, autólízing stb.). A kormány már sikeres harcot folytat saját ellenségével, az államadóssággal, de a polgárok még vesztésre állnak. Bőven úszhat százezrével lakás és autó. Éppen a társadalom tartóoszlopa, a középosztály gyengülhet tovább. Segítségre van tehát szükségük.

Ha a kormány sikerrel alkudott az állam hitelezőivel, segítsen polgárainak is, hogy ők is alkuba kerüljenek. Ma a hitelek ugyanis diktátumként működnek. A bank ad valamennyi pénzt, de nem mondja meg, hogy mennyit kell visszafizetni. Maga sem tudja, mondja meg tehát majd a piac, az árfolyam, a kamat. Mindkettő a jövő zenéje, de a bank nem vállalja a változás kockázatát. Azt az ügyfélre hárítja. Ez olyan, mintha az adós egy biankót írna alá, amire a bank azt ír később, amit akar. Ez abszurd. Másrészt hogy néz ki, hogy a bank biztosítékként fedezetet kér egy hitelhez (eddig rendben), de ha a biztosítékot értékesíti, és nem térült meg a pénze, tovább üldözheti az adóst? Esetleg nem a bank tévedett, mert több pénzt adott a kelleténél? Ezt a világ más tájain így csinálják. Végül miért nem illeti meg csődvédelem a családi jövedelmet és a vagyont? Ilyesmi nálunk csak nagyobb cégeknek jár.

Ezek miatt borúlátó még ma is a magyar, és ne is várjuk tőle, hogy megteljen életkedvvel, amíg ezek nem változnak – amíg a rend helyre nem áll.”