Az elemi gonoszság

„Orbán nyilvánvalóan utálja a kultúrát. Előbb leljük kolbásztöltő- vagy pálinkafőző versenyen, pláne focimeccsen, mint egy Tarr-vetítésen, színházban vagy hangversenyen. Pontosan tudja, hogy talán Horthy óta senkit nem tartott annyira műveletlennek a magyar művelt polgárok sokasága, mint őt. Lenézik. Pláne azóta veszített el minden megbecsülést, amióta a kultúra iránti gyűlölete odáig fajult, hogy totális támadást indított minden ága ellen. Ahelyett, hogy fölvirágoztatta volna, hogy a hatalmára veszélyes polgárság a színházzal, a zenével, a könyvekkel legyen elfoglalva - na és a tévé- és rádióműsorral -, lerabolta, tönkrezúzta, teljesen gátlástalanul fölrúgott minden egyezséget, szerzett jogot, fölszámolt minden pénzügyi hátteret és forrást, sőt kriminalizálta a kultúra embereit, miközben még meg is mondja, hogy az elrabolt pénzből stadionokat építtet kényszermunkásokkal. Mert ő a focit szereti.

Orbán egyszer azt nyilatkozta, hogy ő a politikát a fociöltözőkben tanulta. Talán mindannyian jobban jártunk volna, ha a pályán szíveskedik. Ott vannak szabályok, és el kell fogadni a bíró ítéletét, és meg kell szokni, hogy nem csak a bíró, hanem a közönség is figyel.

Amit ma ő és a népre ráeresztett, minden gátlásukat elvesztett emberek művelnek, annak már semmi köze a politikához. A politika arról ismerszik meg ugyanis, hogy akkor rombol, ha valami terve van, ha valami a közjó útjában áll. A közmédia-tisztogatás - milyen érdekes kifejezés, hiszen valójában piszkolgatásról van szó -, is arról tanúskodik, hogy az elemi emberi gonoszság szabadult el Magyarországon. Ott, ahol nagy sokaságban nyugdíj előtt álló szakmailag kifogástalan embereket küldenek az utcára, a nyilvánvaló nyomorba, ugyanaz az erő működik, amelyik kéjjel tapossa a szegényeket, az öregeket, minden kiszolgáltatottat, akire csak rálel a hatalom. Mindezt azon az alapon, hogy megteheti és gyűlöli a népet, talán azért, mert kétszer ellene szavazott.”