„- Az egybiztosos rendszer melletti érvek között említette többször, hogy a »személyiség nehezen jön át«, ha több ombudsman működik párhuzamosan. Miért fontos, hogy egyvalaki legyen a központban?
- Nem önmagában fontos, hanem az állampolgárok érdeklődése és informáltsága szempontjából. Amikor négy biztos vagy több működik egy országban, gyakori, hogy összetévesztik őket. Egy egységes intézmény tehát világosabb képet tud nyújtani, mint a megosztott, többfejű.
- Személyesen is tapasztalta például, hogy összekeverték valamelyik kollégájával?
- Volt már rá példa, és a panaszok eléggé összevissza címezve érkeznek. A jövő nemzedékek biztosának már az elnevezése is félrevezető: sokan asszociálnak - egyébként logikusan - arra, hogy ő a gyerekjogokkal foglalkozik, noha az a terület kezdettől fogva az általános biztoshoz tartozik.
- Milyen arányban érkeztek eddig panaszok önhöz és a többi biztoshoz?
- A legfiatalabb, környezetvédelmi területhez elég kevés, talán néhány száz panasz érkezik évente, a kisebbségihez már több, egy-kétezer, hozzánk pedig hat-nyolcezer. Ez az egyik indoka például, hogy miért lehet hatékonyabb az új struktúra: ezután oda tudjuk koncentrálni az erőforrásokat, ahol a legtöbb és a legkomolyabb probléma van.
- Említette, hogy az átalakítás nem teljesen az ön elképzelései szerint valósult meg. Ennek ellenére egyértelmű volt, hogy vállalja az új pozícióban a folytatást, vagy mérlegelt?
- Nyilván mindenki mérlegel, a magam részéről összességében úgy látom, hogy ez egy érdekes feladat, ami egyelőre ki is fog merülni az új intézmény alapjainak megteremtésében. Biztos ugyanis, hogy komoly átállási nehézségek lesznek jó ideig, 2012 szerintem rámegy arra, hogy kialakuljanak a működés szabályai, 2013-ban pedig lejár majd a mandátumom.”