A határon túliak választójogáról

„A magunk részéről szerencsésebbnek tartottuk volna, ha az Országgyűlés egy speciális állampolgársági formát, a külhoni magyarok státuszát teremti meg azok számára, akik nem a Magyar Köztársaság területén élnek. Ez a megoldás tisztábban megjelenítette volna az egy főhatalom alatt élők közösségének (politikai nemzet) és a közös kulturális hagyományokkal rendelkezők közösségének (kulturális nemzet) különbözőségét, ugyanakkor elismerte volna azt, hogy utóbbi közösséget is egyfajta közjogi kapcsolat köti a magyar államhoz. E jogi forma nem igényelte volna a választójog kiterjesztését. A nép által választott törvényhozás azonban elsöprő nagy többséggel nem ezt a megoldást választotta, ezt a döntést pedig demokrataként tudomásul kell vennünk. Márcsak azért is ezt kell tennünk, mert a tavalyi állampolgárság-kiterjesztés nem csinálható vissza: a jogszerűen megszerzett állampolgárságtól senkit nem lehet megfosztani.

Az eddig benyújtott honosítási kérelmek száma alapján azt sem állíthatjuk, hogy tömeges lenne a Magyarországgal tényleges kapcsolatban nem álló személyek állampolgársághoz jutása. A majd tízmillió Magyarországon élő magyar állampolgárhoz képest a kevesebb mint százezer honosítási kérelem azt jelenti, hogy jelenleg egy százalék alatti a külföldön élő, most állampolgársághoz jutó magyarok száma, ami a dinamikát tekintve sem fogja a 3-4 százalékot meghaladni. Ez - attól függetlenül, hogy a politikai nemzet és a kulturális nemzet összemosása elvi alapon nehezen igazolható - még bőven megfelel annak a követelménynek, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége a Magyar Köztársasággal való tényleges kapcsolattal rendelkezzen.”