A csuklyás hacker

„Első olvasásra nincs sok értelme. Hackert felfogadni arra, hogy a saját rendszert feltörje? És ez lenne a nagy balhé? Mindenekelőtt röviden az infó megbízhatóságáról. Azok, akik ezt az Indexnek kiszivárogtatták, abban profik, hogy a titok ne derüljön ki, és amikor ennek legkisebb veszélye is fennáll, olyan zavarórepüléseket végezzenek, úgy konspiráljanak, hogy a titok maradjon a helyén, és ne tudja meg senki. Az eszköztárba bőven belefér, hogy egy totál fals történetet szivárogtatok valamelyik lapnak (és ha hatásos akarok lenni, én is az Indexet választanám). Még arra is lett magyarázat, hogy ki a titokzatos csuklyás ember. Tök jó! Ettől még az sincs kizárva, hogy történetesen ez a verzió igaz, mert éppen lehet az is az érdek, hogy a valóság elmesélésével legyen a nyuszi kiugrasztva a bokorból, vagy egyszerűen nincs már ok a további teljes titkolózásra. (...)

Abban biztos vagyok, hogy amíg ilyen konkrétsági szinten marad az ügy, a pálya az ellenzék felé lejt. Nyugodtan kiállhatnak és beszélhetnek koncepciós eljárásról, a politikai rivális elleni szervezett támadásról. A titkosítás miatt nem állhat ezekkel a véleményekkel szemben tényszerű cáfolat, mert nincsenek tények. Ami van, az egy nagy, össznépi barkóba, és valódi kínszenvedést jelentő stúdióbeszélgetések, ahol a derék kérdező hiába fogalmazza át ötödszörre is a kérdést, a válasz ugyanaz lesz: államtitok, erről sajnos nem beszélhetek. Azután lejár a műsoridő, és a néző egy kilobyte plusz információhoz sem jutva a fal felé fordul, és békésen elalszik.”