Szekusaink, köszönik szépen, jól megvannak

„–Miért fulladozik Romániában?

– Egy 2010-es felmérés szerint a megkérdezett románok 86 százaléka az első adódó külföldi munkalehetőség esetén venné a kalapját, és elhagyná országunkat – miközben egyre több külföldi »fedezi fel Romániát«, bagóért vásárolnak fel óriási földterületeket, és abból profitálnak, amiből hagyományosan mi is tudnánk élni: állattenyésztésből, gabonatermesztésből. Bő húsz évvel a rendszerváltoztatás elkezdése után még mindig a posztkommunista reflexek köszönnek vissza, a szekusaink, köszönik szépen, jól megvannak, senki nem vállal felelősséget semmiért, kivéve a kormánypártokat: ők lassan már parlamenti vita nélkül, kizárólag erőből átvitt törvényeket alkotnak – ezt nevezik nálunk felelősségvállalásnak.

A politikai inkompetencia elfedésére Bukarestben továbbra is csak a »magyarveszélyt« tudják kitalálni. Történik mindez a 21. századi egyesülő Európában! A központi költségvetés feneketlen zsákja számolatlanul nyeli adólejeinket, cserébe kaptunk egy hatalmas IMF-kölcsönt, amit még unokáink is fizetni fognak. Kísérő tünetként hadd említsük még meg a világon legdrágább, 56 kilométernyi erdélyi autópályát. Azok a politikusok, akik csődbe vezették az országot, most csődbiztost játszanak. Az oktatás színvonala katasztrofális, a mérhetetlen korrupció miatt megvétózták schengeni csatlakozásunkat. Az állami vagyont elherdálták, altalaji kincseinket eladták, szétverték az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a turizmusból pedig viccet csináltak – és szemmel láthatóan senkinek sincs ötlete arra nézve, hogy miként lehetne kihúzni a kátyúból az ország szekerét. Nem lenne elég az újság, hogyha tovább folytatnánk a felsorolást – ebből azonban nem lehet megélni. Nem én, hanem az egész ország »fuldoklik« ebben az egyre szélesedő válságban és az általa gerjesztett rossz közhangulatban.

Én magam úgy szeretnék élni és dolgozni Brüsszelben és Strassbourgban, hogy a hazám és a nemzetem – Románia és a magyarok a Kárpát-medencében – rendben legyenek és jó úton haladjanak. Magyarországon radikális irányváltás történt, az Orbán-kormány IMF nélkül építi újjá a posztkommunisták által szétprédált országot. Románia viszont továbbra is »következmények nélküli ország« – ami egyben, sajnos, azt is jelenti, hogy »jövő nélküli«. Ez így nem mehet tovább, mert egyfelől magának az 1989-ben elkezdett rendszerváltoztatásnak az értelmét, másfelől gyermekeink jövőjét kockáztatjuk.”