„Kétségtelen, azt is mondja Gyurcsány, hogy míg a tizenöt fős elnökségben legfeljebb ketten állnak mellette, a megyei elnökök közül hárman-négyen, a frakcióban, ha megfeszítik magukat, tíz fölé kerülhet a számuk, a küldötteknek pedig a jelek szerint úgy egyharmada húzhat hozzá, addig a párttagságnak talán a fele is támogathatja az elképzeléseit.
Már csak ezért is logikus lépés az általa vezetett Demokratikus Koalíció platformtól, hogy nem hallgatta meg a kongresszus kérését, és nem állt el a pártszavazástól. Hanem inkább a morális fölénye visszaszerzésére próbálja felhasználni a pártvezetés számára valóban kényes helyzetet. Vagyis azt, hogy míg Gyurcsányék leálltak a kezdeményezés melletti aláírásgyűjtéssel, amikor az elnökség és a választmány is pártszavazás terve mögé állt, addig a pártvezetés a egy csöppet sem bánta, hogy a kongresszuson az utolsó előtti pillanatban a küldöttek eltorlaszolták a szavazáshoz vezető utat. Amit Gyurcsányék okkal-joggal állíthattak be egyfajta szószegésként.
Mit volt mit tenni ezek után? Az elnökség beindította a pártszavazási folyamatot. Szerdától egy hétig szavazhat a 32.000 párttag.
Mesterházyék ebből bizony már csak rosszul jöhetnek ki. Ha az derül ki, hogy tagság töredéke sem él a lehetőséggel – az első alkalommal, amikor módja lenne közvetlenül állást foglalni a pártja fontos ügyeiben –, ez vagy azt üzeni a külvilágnak, hogy e tagság nagy része csak papíron létezik. Vagy azt, hogy hatásos volt a pártvezetés, illetve az általa irányított pártbürokrácia ellenpropagandája. Mindenképpen érvénytelen és eredménytelen lesz a pártszavazás, ami az előzmények ismeretében morálisan nyilvánvalóan Gyurcsányékat erősíti.”