Orient expressz

„Kérem szépen: a szocialistákról Csepel óta tudjuk, hogy olykor gyilkosok is keverednek közéjük, a véres párhuzam tehát úgyszólván magától értetődik. De maradjunk csak a krimi átvitt értelménél, meglátják, tanulságosabb lesz. A mostani levélügyről egyet máris állíthatunk: bárkinek a neve is lapul Gyurcsány keze írásával azon a lapon, a lényeg, hogy mindannyian nyakig benne vannak. Igen: a posztkommunizmus Orient expresszén mindenki bűnös. Mindannyian szúrtak egyet a nyomorult áldozaton, az alvó Magyarországon. És nemcsak hogy egy akarattal kést fogtak ránk, de már egymást is kaszabolják, széles, fenekedő mozdulatokkal, mindent elborító, irracionális gyűlölettel.

De nézzünk egy másik változatot, elvégre krimiről beszélünk, létezik alternatív befejezés. A főbűnöst az egyszerűség kedvéért nevezzük Kalauznak. Rajta kívül ott nyomakodik az Orient expresszen a Grófnő, a Titkosrendőr és a Pénztáros, a honi vasúttörténet közelmúltjának e három jellegzetes alakja. A mi Orient expresszünk azonban egy kissé különbözik az eredeti változattól. Ebben például a Kalauz nem gyereket rabol, hanem talál egyet a saját háza előtt. De ami igazán fontos: Isztambultól Európáig abban mesterkedik a három galád, megátalkodott utas, hogy a Kalauzt eltegyék láb alól. Ha leszáll az est, a Kalauznak annyi lesz, mert túlságosan megszedte magát, becsapta a vasúttársaságot, és saját zsebre dolgozott. És ami a legfájdalmasabb: felrúgta a társasági közlekedés minden szabályát. Vagyis kihagyta a busás üzletből, semmibe vette, lenézte és félretolta a Grófnőt, a Titkosrendőrt és a Pénztárost. A Kalauz mindenkinél okosabbnak hitte magát, és a posztkommunizmus Orient expresszén nem szokás tele szájjal hirdetni, hogy okosabb vagyok nálad. Ott az ember csendesen zötykölődik, hátradől a bőrülésen, és élvezi, hogy a nagy kaland részese lehet.

A Kalauz viszont totálisan begolyózott, és ezt már az utasok is látják.”