Oldás és kötés

„A kongresszuson jó néhány politikustársamat személyre szólóan kritizáltam. Volt, aki felhorgad ezen. De miért? A másik háta mögött vagy a sajtóban lehet egymásra minden átkot szórni, csak zárt fórumon, egymás szemébe nézve nem? Ez is erkölcsi kérdés. Szerintem a politikai közösség legitim fórumai előtt kell nyíltan, ha kell, metszően beszélni, nyilvánosan meg vigyázni kell egymásra. Egymás háta mögött nem mondunk rosszat egymásról. Én így gondolom. A képmutatók és álnokok meg nem érdekelnek.

Igen, mi tagadás, vannak emberi konfliktusok is. Oly sok méltánytalanság, árulás vesz bennünket körül, hogy sok emberi kapcsolat tönkrement. Miért tagadnánk, én se ülök le szívesen mindenkivel egy asztalhoz. Gyanítom, ők is így vannak velem. Ez eddig magánügy. Ilyen minden pártban van. De jó, ha tudjuk: ha a párt egyik fele megtapossa a másikat, ha hálót sző, ha csapdát állít, akkor egy idő után megszűnik a közös munka lehetősége. Mert ahhoz bizalom kell. Az meg az utóbbi időben kölcsönösen megfogyatkozott. Így állunk.

Merre tovább? Együtt kellene maradni.De egy jobb pártban. Mert miközben naponta pörölök pártommal, látom, hogy a Fidesz iszonyatos gazemberségeket követ el. Szervezetten, cinikusan, agresszíven.Mi mégsem vagyunk elég jók, mert elveszett a hitelünk – az enyémen is mély seb keletkezett –, de még csak az sem látszik rajtunk, hogy ezt értenénk, az meg különösen nem, ami ebből következik. Ezért küzdök önmagunkkal, pártommal. Hogy értse.

Szervezhetünk jobb pártközpontot, jobb call-centert, lehetnek kiváló képzéseink, de a helyzet megértése nélkül, politikai, erkölcsi, kulturális, emberi fordulat nélkül ez fabatkát sem ér. Gondolat és tehetség kell. És új párt az MSZP-ből. Ha még lehet. Lehet?”