Beijedtek Orbán javaslatától a németek, fel is mondták gyorsan a sablondumát
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Az egész világ becsületes közvéleménye előtt határozottan tiltakozunk kormányának politikája ellen.
„Tisztelt Miniszterelnök Úr!
1989-en Nagy Imre újratemetésén mondta a következő szavakat: »Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat, és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói«.
Ma, 2011-ben baljós visszhanggal rezonálnak ezek a szavak a fülünkben akkor, amikor az Ön kormánya a demokratikus jogállam felszámolásának útjára lépett. Ön számára már valószínűleg érthető az, ami számunka nem: hogyan tehetnek meg politikusok értékvilágukban száznyolcvan fokos fordulatot néhány év alatt?
Érthetetlen a számunkra, hogy ugyanazok a politikusok, akik 1989-ben azért léptek fel, hogy Magyarország kikerüljön a nagy Szovjetunió árnyékából, akik az egypárti diktatúra felszámolásáért és a szabadságjogok érvényesüléséért harcoltak – most dicshimnuszokat zeng a világ egyik legelnyomóbb diktatúrájáról.
A demokrácia és a jogállamiság iránt elkötelezett ember nem hunyhat szemet afölött, hogy Kína gazdasági sikereit az emberi jogok kíméletlen és szisztematikus elnyomása árnyékolja be: a rendszerrel szembeni kritikus vélemény gyakran kivégzést, börtönbüntetést vagy munkatáborba zárást eredményez. Az emberi jogok kínai helyzetét firtató újságírói kérdésre Ön ország-világ előtt kijelentette, hogy tiszteletben tartják egymás politikáját. Az európai unió soros elnöke számára tiszteletre méltó lehet-e egy totalitárius diktatúra politikája?
És mintha cinkos összekacsintása nem lett volna elég a diktátorral, az Ön rendőrsége kíméletlenül megakadályozta azokat a demokrácia iránt elkötelezett polgárokat a véleménynyilvánításban, akik a totalitárius rendszer vezetőit egy kis nemzet, a tibetiek elnyomására kívánták emlékeztetni. Vajon a tibetiek szabadságvágya mennyiben más, mint a magyaroké? Vajon a tibeti szabadságot eltaposó kínai Vörös Hadsereg mennyiben más, mint az 1956-os forradalmat eltipró szovjet hadsereg?
Vajon az egyik ember, vagy az egyik nemzet szabadságvágya alárendelhető-e a másik ember vagy nemzet gazdasági boldogulásának? Vajon a történelem nem tanítja-e azt nekünk, hogy veszélyes hozzákötnünk egy totalitárius diktatúra sorsához a nemzetünk boldogulásának sorsát?
Mi tudjuk a választ ezekre a kérdésekre, és 1989-ben még Ön is határozott választ adott volna. Mi, akik még mindig az Ön által 1989-ben vallott eszmék hívei vagyunk, csak egyet tehetünk: az egész világ becsületes közvéleménye előtt határozottan tiltakozunk kormányának politikája ellen.
Üdvözlettel(...)”