Miért születik kevesebb gyermek?

„Több mint tíz százalékkal kevesebb gyermek született az idei év első négy hónapjában, mint egy évvel ezelőtt. Ezt zuhanásnak hívják a demográfiában.

Most akkor menjünk neki a Fidesznek, hogy lám-lám, az emberek nem bíznak a jövőben, a fülkeforradalom csak egy humbug volt? Ez így túl egyszerű lenne, ezért nem is tanácsolnám. A népesedési folyamatok ennél összetettebbek. Sokáig az volt a nemzetközi tapasztalat, hogy ott születik sok gyermek, ahol az édesanya nem kényszerül feladni hagyományos szerepét, otthon van, neveli a gyerekeket, őrzi a családi tűzhely melegét (brrrr…). Ezért voltak jók például Olaszország népesedési mutatói a hetvenes évekig. De a világ megváltozott.

A népesedési folyamatok döntő kérdése az önálló életet kereső nő lett. Kiderült, hogy a nők egyre növekvő mértékben nem fogadják el a szakmai, anyagi függetlenségtől megfosztó főállású anyaszerepet, és nem kívánnak sok gyermeket szülni egy olyan családba, amely bármikor felbomolhat, és az édesanya önálló egzisztencia híján gyermekeivel együtt a senkiföldjére kerülhet.

Így aztán ott születik sok gyermek (lásd a skandináv országokat), ahol kiegyensúlyozottak a férfi-nő, férj-feleség, anya-apa kapcsolatok. Ott, ahol közös felelősség a gyermek nevelése. A norvég pénzügyminiszter gyermeke születésekor gyermekgondozási szabadságra ment, hogy felesége visszatérhessen dolgozni. A gyermekgondozási szabadság két egyenlő részre van bontva. Fele az édesanyának, fele az édesapának jár. És ilyen körülmények között a norvég édesanyák több gyermeket vállalnak, mint például mi, magyarok.

Sokan hiszik, hogy a gyermekvállalás egyszerűen pénz kérdése. Ha több az állami támogatás, akkor több gyermek fog születni. Én arra hajlok, hogy ez így van. Szerintem a gyermekvállalás egy viszonylag alacsony jövedelem szint felett már nem pénz, hanem kulturális kérdés. A hagyományos női szerepeket, családi munkamegosztást preferáló mai magyar jobboldal szándéka ellenére így aztán mégis rombolhatja a gyermekvállalási kedvet.”