Kövér önkénye

„A bojkott sohasem a többségi állásponttal való tartalmi egyet nem értést fejezi ki, annak kifejezését a nemleges szavazat szolgálja, hanem a többség eljárása fölötti súlyos felháborodást. Azt, hogy a kisebbség azt a politikai közösség egésze által elfogadott demokratikus normák megsértésének tekinti. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e azzal az állásponttal, amit a kisebbség a bojkottal fejez ki, a bojkott eszközét a politikai véleménynyilvánítás legitim eszközének kell tekintenünk (és nem »polgári engedetlenségnek«, ahogy arról Schiffer András vélekedett, legitimálva ezzel a maga részéről a tiszteletdíj csökkentését, mint ahogy tévesen vette azt jogszerűként tudomásul Tóbiás József, az MSZP frakcióvezető-helyettese is). Azt, hogy indokolt-e a bojkott, a képviselői függetlenség talaján maga dönti el minden egyes képviselő, illetve képviselőcsoport. Más, és különösen az Országgyűlés másik oldalához tartozó politikai tisztségviselő azt nem hivatott megítélni.

Amikor Kövér László felülbírálta a szavazástól való távolmaradásnak a saját frakcióvezető általi igazolását, kormánypárti tisztségviselőként az ellenzékiek politikai magatartását szankcionálta. Aligha szorul bizonyításra, hogy alkotmányellenesen járt el.

Csak a rend kedvéért: a Fidesz alaptörvénye 4. cikkében megismétli a demokratikus alkotmánynak az országgyűlési képviselők függetlenségére vonatkozó rendelkezéseit, tehát Kövér eljárása annak alapján is alkotmányellenes. Jó lenne, ha akadna országgyűlési képviselő, aki a tiszteletdíj csökkentése miatt bírósághoz fordulna, hiszen egyedi döntést az Alkotmánybíróság nem vizsgálhat, csak a bíróság.”