Jobboldali konszolidáció?

„Egyfelől, lehet próbálkozni azzal, hogy az állam a korábbinál magasabb színvonalon és hatékonyabban nyújtsa azokat a közszolgáltatásokat, mindenekelőtt az oktatást, amelyek a magas foglalkoztatottságot segítik, és persze elsősorban azoknak az elhelyezkedési esélyeit és életkilátásait javítják, akik családi, szocializációs hátrányok miatt a szükséges képességeket más úton nem képesek megszerezni. (A magas színvonalú közszolgáltatások persze megvalósulhatnak részben piaci közreműködéssel, a magántőke bevonásával is, és ez Magyarországon talán nem is kerülhető el a minőségi változáshoz. De ez csak jó állami szabályozás és támogatási rendszer mellett nem vezet igazságtalan eredményhez.)

Másfelől, lehet próbálkozni azzal is, hogy az állami kiadások drasztikus csökkentésével elsorvasztjuk a közszolgáltatásokat, a passzívaknak járó szociális juttatások megtizedelésével a munkakínálatot, az alkalmazottakat védő szabályok meggyengítésével és adócsökkentéssel pedig a munkakeresletet serkentjük, és így próbálunk magasabb foglalkoztatást elérni. Persze nyilvánvaló, hogy ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetén, még ha saját mércéje szerint sikeres is, rosszabb minőségű, vagyis alacsony képzettséget igénylő és alacsony bért kínáló munkahelyek fognak csak létrejönni, és ezért a magasabb foglalkoztatottság előnyei is egyenlőtlenebbül fognak eloszlani a különböző társadalmi csoportok között.

Nagyon valószínű, hogy Magyarország mai helyzetében a sikeres konszolidációnak mindkét alaptípus elemeiből merítenie kell (a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségének szűkítése például elkerülhetetlen), de a kormányon lévők világnézetének és társadalomképének döntő szerepe van abban, hogy melyik út megoldásai kerülnek túlsúlyba. Az elsősorban már most is aktív, középosztálybeli bázisra támaszkodó jobboldali pártoknak kedvesebb a második út, hiszen az ő szavazóik talán kevésbé szorulnak rá a közszolgáltatásokra ahhoz, hogy a munkapiaci sikerhez szükséges készségeket megszerezzék, és ők is lehetnek az adóváltozások fő kedvezményezettjei. Igaz, hogy ennek a pályának a bejárása esetén a magas foglalkoztatottság sok rossz és kevesebb jó munkahely mellett valósul meg, de a jó munkelyekért kisebb lesz a verseny, mert azok az eleve előnyösebb helyzetből induló társadalmi csoportok kiváltságai lesznek.

Az inkább alacsony státuszú szavazókra számító balközép pártoknak viszont az első út lehet a vonzóbb, hiszen az ő támogatóik életkilátásait nagyban befolyásolja, hogy hozzájutnak-e magas színvonalú közszolgáltatásokhoz. Ennek a pályának a választása esetén nagyobb esély nyílik arra, hogy a magasabb foglalkoztatottság a „jó” munkahelyek magasabb aránya mellett valósuljon meg, igaz, ezekért az állásokért a nagyobb társadalmi mobilitás miatt élesebb lehet a verseny – ami nem baj, de a korábban privilegizált csoportokat rövid távon hátrányosan érinti. A válságból kivezető konszolidációnak tehát van jobb- és baloldali változata, és hogy végül melyik fog megvalósulni, az hosszú időre meghatározza majd a magyar társadalom karakterét, fejlődési irányát.”