„Reagan - és ezt amerikai magyarok anekdotáiból tudhatjuk igazán - élénk érdeklődést mutatott az ‘56-os forradalom iránt. Magyar munkatársait - köztük a jelenlegi Országgyűlés korelnökét, Horváth Jánost - mindig arra kérte, meséljen neki ‘56-ról, a Széna térről, Szabó bácsiról, a Corvin köziek parancsnokáról, Pongrátz Gergelyről. Ismerte a neveket, számon tartotta a szereplőket, tudott a pesti utca ‘56-os történeteiről.
A szabadságszerető amerikai hazafi rajongott a magyar szabadság forradalmáért. Ezért fontos feladatunk a jövőben, hogy földerítsük Reagan és ‘56 kapcsolatát, összegyűjtsük az emlékeket, a korabeli véleményeket, és a magyar közvélemény elé tárjuk azt, hogyan gondolkodott a legsikeresebb amerikai elnök a magyar szabadságharcról.
Tiszteljük Reagant azért is, mert a jövő ütőerén tartotta ujjait: elnöksége alatt elképesztő pénzeket pumpáltak a kutatásokba. Napestig sorolhatnánk azokat a vívmányokat, amik akkor születtek meg és azóta beépültek a mindennapjainkba. A táv- és hírközlés, a telefónia, a GPS, a meteorológia kifinomodása, a közlekedési forradalom eszközei mind ezek közé tartoznak. Egy sor olyan vívmány, ami azért született meg, mert volt egy politikai zseni, aki tudta, az űr-, és hadiipar fejlesztései, melléktermékei nem önmagukért, hanem a közösségért, a közösség szolgálatáért vannak. A modern élet mindennapi használati tárgyaiként ezek az eszközök ma ott vannak a konyhában, a fürdőszobában és a kezeinkben.”