„A jogalkotásban az arrogancia, cinizmus és lobbiérdekek kiszolgálása nem egy éve kezdődött. A stratégiai jelentőségű ágazat alapjainak átszabása az egyéni képviselői indítványokkal történő visszaéléssel nem fideszes találmány. Annak első, mindmáig legkirívóbb példáját az MSZP adta –igaz, a Fidesszel nyíltan együttműködve. 2009. november 20-án a Fónagy–Podolák-paktumként elhíresült indítvány egyszerre kerülte meg az energiaügyekért felelős minisztériumot, a Magyar Energia Hivatalt, a közigazgatási eljárást, a társadalmi egyeztetést és a szakmai vitát.
Ez a nagykoalíciós mutyi a fenntarthatóság tagadása. Évekre betonoztak be lobbiérdekeket szolgáló fosszilistámogatási rendszereket százmilliárdos nagyságrendben. Az indítványt a két nagy párt kéz a kézben szavazta meg, az iparág és az államigazgatás pedig először kapkodott levegő után – mint azóta kiderült, nem utoljára. Hol van a zöldgondolkodás a paksi atomerőmű új blokkjainak előzetes elvi engedélyéről szóló jogszerűtlen és erőből átvitt országgyűlési határozatban? Ez ugyanúgy egy Fidesz–MSZP-összeborulás eredménye – a döntést a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa élesen elítélte. De beszélhetünk a széndioxid-kvóták kereskedelmének anomáliáiról, ahol Magyarország kreatív tranzakciói nyomán – amelyek ámulatba ejtették az Európai Bizottságot is – átmenetileg fel kellett függeszteni több nagy nemzetközi kvótatőzsde kereskedését. (...)
Persze hogy az MSZP-t ebben a tekintetben egy kicsit is komolyan lehessen venni, ahhoz a szocialistáknak alaposan meg kellene újulniuk. Hogy mást nem ne mondjunk, a nagy pártok finanszírozásának mostani rendszere és mögöttes szereplői legalább annyira ellenségei a demokráciának, mint a fenntarthatóságnak.”