Gondolatok gróf Esterházy Jánosról

„Mostanság sokszor találkozunk a médiában Esterházy [János] nevével – néhány pédát említve: a Diákhálózat nemrég kapta meg a róla elnevezett díjat, szobrot avattak neki Kassán, melynek az avatása botrányba fulladt, de szerintem az emberek többsége nem tudja, hogy ki is volt  Esterházy, és miért fontos személyisége történelmünknek?
 
Esterházy a két háború közötti magyar politikai életben tűnt fel Csehszlovákiában. Prágában is volt parlamenti képviselő, és már akkor feltűnt elvszerűségével és hajlíthatatlan magatartásával, de igazán nagy politikussá a Szlovák Állam időszaka alatt vált, amikor nem ment el Magyarországra, hanem ott maradt Szlovákiában, és megpróbálta konzekvensen védeni az ottani magyar kisebbséget. Eközben jött arra rá, hogy önmagában már nem lehet védeni a magyarokat anélkül, hogy ki ne állna más üldözöttek mellett is. Mindenkin, akin segíteni tudott, azokon segített - menekülő lengyeleken, zsidókon, cseheken, szlovákokon. Fontos dolog továbbá, hogy tizenkét év politikai pályafutás után egy óriási fordulat következett be az életében, és ez az ember, aki a politikai közélet csillaga volt, egyszer csak egy marhavagon alján találta magát, útban Szibéria felé. Itt kezdődött el egy másik tizenkét év, amit ugyancsak a szlovákiai magyarság vezetőjeként élt meg. Többször megszökhetett volna ebből a helyzetből, de a szökési lehetőségeket mindig elutasította.

Példát adott a politikusi magatartásra is. A politika elsősorban szolgálat, ahogy az utolsó levelében is írja: »Azért vállaltam a pártelnöki tisztséget, mert úgy éreztem, hogy ezzel szolgálom legjobban az itt élő magyar testvéreim érdekét.«

Mindezt összefoglalva, azt lehet mondani, hogy Esterházy értünk vállalta az áldozatot, miközben olyan értékeket szolgált és mutatott fel ezen keresztül, amelyek az egész európai horizontnak, az egész emberiségnek  is közös értékei, és ezeknek az értékeknek a szolgálatában, a hűségével adott példát egyetemes emberi magatartásból is.
 
A bécsi döntés után a magyar kormánytól ugyanazokat a jogokat követelte a szlovákok számára, mint amiket annak idején a Csehszlovák Parlamentben a magyarok számára. Mindemellett antifasiszta volt, a háború után mégis halálra ítélte a csehszlovák kormány. A vád fő pontjai fasiszta magatartása és államromboló tevékenysége voltak. Miért kellett Esterházyt félreállítani?
 
Esterházy az első Csehszlovákia egész fönnállása alatt hivatalos parlamenti képviselőként tevékenykedett. Aztán jött egy másik csehszlovák kormány 1945 után, amely  azzal a hazugsággal akarta biztosítani Csehszlovákia hosszú távú fennmaradását, hogy az ország 1938-39-es széteséséért az itteni kisebbségeket tette felelőssé. Nem a csehszlovák kormány volt tehát a hibás, amely nem biztosított megfelelő kisebbségi jogokat, hanem az itt élő németek, magyarok és más kisebbségek. Ha egy népet kollektíve fasisztának és háborús bűnösnek nyilvánítanak,  akkor ebbe belatartozik annak vezetője is. Esterházy személyében gyakorlatilag a szlovákiai magyarságot büntették meg, és ez fordítva is igaz, hiszen a szlovákiai magyarság megbüntetésével Esterházyra sújtottak le. Halálra ítélése és kivégzése része lett volna annak az elrettentésnek, amellyel az új állam a nem szláv lakosságra kívánt lesújtani. Az elrettentés időszaka bő 3 évig tartott. Ezt nevezzük mi, magyarok, a hontalanság éveinek. Jellemző, hogy (néhány egyházi személyen kívül) nem akadt olyan jeles csehszlovák személyiség, aki tiltakozott volna ezen időszak módszerei ellen..”