Felrugdosók

„Vidnyánszky Attila, a debreceni színház igen tehetséges igazgatója, aki több fórumon is hangot adott annak, hogy sokkal inkább neki kellene vezetnie a Nemzeti Színházat, mint ennek az Alföldi Róbertnek, és önajánlkozását igen hatékony erők is támogatják, a színházak országos találkozóján bemutatott előadásának nyilvános bírálata során, nyilvánvalóan azért, mert nem értett egyet azzal a fölszólalóval, aki a rendezését nem feltétlenül csak dicsérte, sőt közhelyszerűnek minősítette, fölpattant, majd a székét fölrúgva távozott, mintha ott sem lett volna.

Lapzártánk idejéig egyetlen jobbikos vagy fideszes tiltakozás sem hangzott el azért, hogy ez a viselkedés – amit megengedően hívhatunk akár művészi túlhevítettségnek is – nem méltó a Nemzeti Színház reménybeli igazgatójához, jelenlegi debreceni direktorhoz, nem úgy mint akkor, amikor Alföldi Róbert okított egy televíziós hölgyet Az ember tragédiájának római színének orális viszonyairól. Valószínűleg azért nem jő a tiltakozás, mert a jobbikos (fideszes) képviselőknek nagyon is tetszik ez a stílus. Mert olyan: kemény. Hetyke. Olyan magyaros, mint a jobbikos Pörzse Sándor, a magyar színikultúra első számú őre, aki korábban ököllel vett elégtételt Szigetmonostor alpolgármesterén, hogy aztán kissé visszafogott férfias szolidsággal tűrje hölgyismerősei elégedett pillantásait, nahát, a mi Sándorunk, micsoda egy tökös csávó.”