Luca, a fényhozó, akit egyszerre dicsőítenek és félnek
Ki volt ez a vértanú, Szent Luca, akit egyesek félnek, míg mások dicsőítenek? Ennek jártunk utána!
Nemzedékünk férfihiánnyal küzd, ezért terjednek a devianciák.
„A mai világban az apa: papi, apafej. A nagyapa: kisöreg. Régen felnéztek rá, ma leereszkednek hozzá. Az apaság autoritása elveszett, s odalett a gyermekek biztonságérzete is. Német szociológusok írták le a második világháború után: az apátlanok társadalmában élünk. Felnőtt egy generáció apák nélkül, aztán a második és a harmadik.
A mai apák, ha a családdal maradnak egyáltalán, kivéreznek a munka, a kocsma, a foci, a karrier frontharcaiban. Régen az apjuk ruháiban parádéztak a gyerekek; ma a kamaszember – mikor először veszi észre magán az apja mozdulatait, s először érzi magában indulatait, s mondja ki a szavait – utálni kezdi önmagát, önmagában pedig az apját.
Attól tartok: mindez azért van, mert eltűntek a férfiak, akiket érdemes követni. Izsákról mondja az Írás, hogy mikor a pusztában menekült, megtalálta és kiásta Ábrahám kútjait, és merített belőlük. A mi gyerekeink a világ pusztaságában nem találnak kutakat. Nemzedékünk férfihiánnyal küzd, ezért terjednek a devianciák. Apák és gyerekek közt megszakadt a kapcsolat, kölcsönös bizalmatlanságban és bűntudatban élnek.”