„A múlt héten arról jött hír, hogy Máltán egy népszavazás eredményeként az állam mostantól engedélyezi a válást. Merthogy ez az intézmény - az egykori brit gyarmat 1964-es függetlensége óta - egészen eddig nem volt része az ország jogrendjének.
De vajon olvastak önök arról, hogy ez micsoda tűrhetetlen diszkrimináció? Hallotta valaki, hogy jogvédő szervezetek a tiltás feloldását követelik? Nemhogy nem kaptunk ilyen híreket, de például az Egyesült Államok külügyminisztériumának éves jelentései rendre szilárd demokráciának nevezik Máltát, és e dokumentumokban egy árva szó sem esik a válás tilalmáról. Az országot hét éve csont nélkül felvették az Európai Unióba, és ha az EU emberi jogi biztosa nagy néha megszólal a miniállam ügyében, legfeljebb azért teszi, hogy nagyvonalúbb bevándorlási politikára ösztönözze annak kormányát. (...)
Nem tudom, kell-e mondani, hogy nem a válásért lelkesedem. Elég baj az, ha erre kényszerül egy házaspár. Az eset önmagán túlmutató jelentősége miatt érdemli ki figyelmünket. Egyrészt rávilágít a kampányszerű demokráciaféltés fonákságára, másrészt híven tanúskodik arról: van olyan, hogy egy ország bizonyos kérdésekben a maga útját járja.”