„A kommunizmus volt a legnagyobb baj az emberiség történetében, és nem ünnepelhetjük eléggé, hogy véget ért”– mondta Orbán Viktor idén április végén. „Nem ismerünk a történelemben példát arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi embert sikerült a szegénységből emberhez méltó élet szintjére emelni” – mondta Orbán Viktor tegnap a kommunista Kína érdemeit méltatva. Világos: a két mondat nem lehet egyszerre igaz.
„
Nem nehezen előbányászott mondatokról van szó: példák sora lenne hozható. Bizonyára sokan emlékeznek még a tibeti zászlót lengető Balog Zoltánra, illetve azokra a lelkes és határozott szavakra, amelyek Kínával kapcsolatban az elmúlt években elhangzottak. Az antikommunizmus a Fidesz politikájának egyik legfontosabb fundamentuma volt – s eddig úgy tűnt, hogy nem korlátozódik a hazai kommunistákra.
Nem veszem a bátorságot, hogy a Kínával való együttműködés gazdasági hatásairól beszéljek. Lehet, hogy az üzlet hasznos Magyarországnak, s ha tényleg így van, helyesen döntött az Orbán-kormány, amikor belement a tárgyalásokba. A magyar választók többsége minden bizonnyal érti a reálpolitikát, elfogadja azokat az érveket, amelyek ilyen esetekben az ideológiai különbségeket zárójelbe teszik.
Mégis: ugyanazt érzem ebben az ügyben is, mint számos más esetben a Fidesz politikája kapcsán. Valami hiányzik, s ez a valami leginkább egy őszinte és önreflexív mondat. Arról, hogy ilyen és olyan okokból a korábbi álláspont nem volt tartható, hogy két cél találkozásakor fontosabbnak tartotta a kormány az egyiket. Természetesen nem a diplomáciai találkozó kellős közepén kell ezt megtenni, de ügyes politikusok megtalálják a módját annak, hogy miközben - ebben az esetben a diplomácia normális túlzásaihoz képest is - az egekig magasztalják partnerüket, a hazai közvéleménynek elmagyarázzák döntésük valódi mozgatórugóit.
Már hallom is persze, ahogy széplelgéssel és naivitással vádolnak azok, akik szerint a politika „márcsakilyen”, változnak az álláspontok, s ha kell, az érdekek érvényesítéséhez lehazudjuk a csillagokat is az égről. Pedig tévednek. Ez a mondat nem csupán a széplelkek megnyugtatása miatt kellene: igazán a Fidesznek lenne rá szüksége. Jó dolog ugyanis a hitel, de az elmúlt évek megtanították azt is, hogy mennyire fontos a hitelesség is.”