„Az igazságérzetnél talán érdekesebb az igazság maga. Márpedig az az igazság, hogy egyáltalán nem igazságos visszakövetelni olyan pénzeket, amelyeket öt-hat éve törvényesen kaptak és azóta teljesen jogosan el is költöttek.
Nem egy levél érkezett szerkesztőségünkbe is, személyes történetekkel, ahol semmiféle pofátlanság nem volt a nagy végkielégítésben, családi tragédia viszont történt az elmúlt öt évben, amely fel is emésztette a summát, a pénz tehát nincs sehol, a levélírónak meg fogalma se, hogy nyugdíjasként mégis honnan teremtsen elő nagy hirtelen másfélmillió forintot.
A Fidesz különadója ilyeneket is sújtott, tehát egész egyszerűen nem felelt meg a Fidesz által deklarált célnak sem. Annak, hogy a pofátlan, erkölcstelenül kifizetett pénzeket szedje vissza. A cél jogosságát, hogy ezeket visszaszerezze az állam, aligha vitatja bárki is. Az is találkozik az igazságérzetünkkel, hogy kétmilliónál nagyobb végkielégítést egyszerűen ne fizessenek közpénzből, senkinek. Utóbbihoz elég egy egyszerű törvénymódosítás, előbbihez meg vizsgálatok, aztán, ha van muníció, perek - Budai Gyulát elvileg éppen arra tartjuk, hogy feltárja a pofátlanságokat. A régi nyomvonalon haladó új jogszabály viszont, amely szerint már csak a 2010-es végkielégítéseket lehet különadóztatni, végképp nem éri el a kívánt célt. Ha pedig egy eszközről másodjára is kiderül ez, azt be kellene látni, és új eszközhöz nyúlni. Hibázni, tévedni ugyanis emberi dolog. A tévedéshez ragaszkodni - az viszont komikus.”