Vezérelvű csk

„Amit most mond a pártelit, miszerint nem vezérre, hanem csapatkapitányra van szükség, már ezért is minimum csúsztatás. Ha valaki jó volt, mert győzelmet szerzett a karaktere, a karizmája, a 2004 és 2006 közötti kormányzó- és kampányképessége, akkor utólag hiteltelen a győzelmet hozó figura bírálata. Főleg, ha a nehéz, ma általuk bírált időszakban mindannyian miniszterek, államtitkárok, frakcióvezetők voltak az illető személy kormányában. (Ha valami nem tetszett, ki lehetett volna lépni, ahogy a Bokros-csomag miatt négy szocialista kormánytag felállt. Ám egyikük sem tette, csak utólag jönnek a kritikával.)

Amúgy Gyurcsány sohasem volt vezér, aki saját csapatot formálhatott - ellenben Orbánnal. Miniszterelnökként, és pártelnöki két éve alatt - a tisztújítás eredményeként és a pártegység érdekében - leginkább olyanokkal ült egy asztalnál, akik már akkor ellene voltak, amikor megnyerte a választást. Vigyázott a párt egységére, nem verte szét annak struktúráját: őrizte a kormányzó többséget.

Ám legyünk megengedőek: jöjjön a csapatkapitány, aki nem vezér. Aki megmozdítja a magyar baloldalt, új szeleket próbál fújni a petyhüdt vitorlákba. Olvasom, hogy a Medián szerint már a fideszesek egy része is gyengének titulálja saját kormányuk munkáját. Az MSZP viszont 13 százalékon áll - a Jobbik közelít. Jöhetne az a csk, az sem baj, ha vezérelvű, csak történjék már valami.”