Veszélyes terep

„A mai rendszer változásért kiált. Az önkormányzatok jó része nem tudott élni a szabadsággal, és a törvényben garantált önállóság kiskirályságok kialakulásához, a közvagyon gátlástalan elherdálásához vezetett. Éppen az önkormányzatoknak köszönhetően lett hazánk mutyiország. Maga a mutyi kifejezés is az elmúlt húsz évben vált divatossá, pontosan lefedve mindazt, ami a helyhatóságoknál folyik. A polgárok rovására oda-visza tett szívességek kibogozhatatlan hálóját, a selejtes emberek önkényuralmát, a függetlenné kimosakodott egykori pártemberek tobzódását, a húsz éve kocsmai asztalok körül féltehetségű önjelöltekből összeverbuválódott és a pártalapszervezetekből azóta is kirobbanthatatlan klikkek vastagodását. (...)

A változtatás tehát halaszthatatlan, de az ördög a részletekben bújik meg. Helyes, ha a kormány határt szab az eladósodásnak, de a friss tervezet szerint előfordulhat, hogy nem az adósság okozóját, hanem a csőd kényszerű bejelentőjét tiltják el a közélettől. Egyáltalán ki és milyen döntés alapján korlátozhatja a választópolgárok egyik legalapvetőbb jogát? És valóban pazarlás minden faluban hivatalt fenntartani, de egy kistelepülésnek akár kegyelemdöfés is lehet a szomszéd község gyámsága. Tarthatatlan a mai budapesti káosz is, ahol a ciklus a főpolgármester és a kerületi polgármesterek civakodásával megy el, de nem fordulhat elő, hogy nem a közjó, hanem személyi ambíciók alapján rajzolják meg a főváros új választási térképét.

A hamis szabadságnak, a pusztító szabadosságnak vessenek hát véget, de óvatosan az abszolutista hévvel! ”