Szeged után

„Zsúfolásig tele volt a Tisza Szálló díszterme tegnap délután. A Baloldali Közéleti Páholy (remélem, jól írom a nevet) meghívására tartottam előadást és válaszoltam kérdésekre vagy két órán keresztül. Előadásomban azt mondtam, hogy a Fidesz három fronton harcol és mindhárom területen vesztésre áll. Képtelen összeegyeztetni korábbi szociális ígéreteit jelenlegi jobboldali, neokonzervatív, szegényellenes politikájával, önkényuralmi törekvéseivel szembekerült a ’89-es alkotmányosság talaján álló köztársaságpárti demokraták széles közösségével, végül pedig otromba, szabadságkorlátozó politikájával, EU ellenes kirohanásaival elszigetelődött nemzetközileg is. Mindezekkel együtt nem szabad a kormány gyors bukását kívánni, arra rájátszani. Nem, mert az ellenzék még nem készült fel a kormányzásra. Nekünk először meg kell szervezni a demokratikus ellenzéket, ennek részeként újjá kell formálni az MSZP-t, ezt követően meg kell alkotni a nyugatos polgári Magyarország programját, meg kell mondani a választóknak, hogy mit fog csinálni az új kormány, és csak ezután lehet és szabad Orbánék helyére lépni.

Ami meg önmagunkat illeti: rendszerváltozásra van szükség az MSZP-ben. Politikai, kulturális, morális fordulatra. Igen, az a törekvésünk, hogy a politikai centrumra nyitott, balközép demokrata pártot formáljunk az MSZP-ből. Azt szeretnénk, hogy erős, demokratikus és erkölcsös párt legyünk. A pártszavazás ezt a célt szolgálja.

Most, hogy a választmány valószínűleg kiírja a pártszavazást, felfüggesztjük az annak kezdeményezéséhez szükséges aláírásgyűjtést. Mert nem erődemonstráció a cél. A cél, hogy a szerintünk fontos kérdésekben a tagság szabja meg a kötelező irányt. Ezért kezdeményeztük a pártszavazást, és ha ezt támogatják az MSZP vezetői, mint ahogyan szerdán tették, és ahogy reméljük a választmány is tenni fogja, akkor ez már félig siker. Ennél többre most nincs is szükség.”