Pörölystílus

„A Szijjártó-szindróma egyazon tőről fakad, mint Lázár János módszertana; ugyanaz a végletekig vulgarizált, lebutított és lehengerlő »okfejtés«, tekintet nélkül mindenre, aminek a valósághoz bármi köze van.

Az általuk teremtett virtuális világban a dolgok legnyilvánvalóbb értelmezése is visszájára fordul. És ez a korlátlan abszurditás mindent parttalanná tesz – ezzel azért nem tudunk mit kezdeni, mert csökött képzeletünk még mindig nem képes kiismerni a totális politikai gátlástalanság természetét. Botor módon azt hisszük, hogy igenis vannak határai; mert az ember jó esetben ösztönösen a mértékletesség elkötelezettje. A Fidesz »titka« viszont abban rejlik, hogy ilyen fogalmakon, ha úgy tetszik, parancsolatokon eleve túlteszi magát, és miközben szünet nélkül a tisztességről és az igazságérzetről papol, valójában napról napra azt szuggerálja a társadalomnak, hogy a politikában nincsenek normák – éppen a tisztesség és az igazság az, ami nem számít.

Ha nem így gondolkodnának, Lázár János nem reagálhatott volna az Alkotmánybíróság legutóbbi ítéletére – amellyel hatálytalanította a Fidesz kedvenc törvényét a végkielégítésekre öt évre visszamenőleg kivetett adózásról – a következőképpen: »A Fidesz meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság ma Magyarország érdekeivel ellentétes döntést hozott. [...] Nem a magyar társadalom és nem a magyar emberek érdekét képviselte.« Ez a menthetetlen kijelentés alighanem mérföldkő a kormánypárt politikai mentalitásának – úgy tűnik – megállíthatatlan állagromlásában. Az AB igazán nem kényeztette el a szociálliberális kormányokat, de részükről soha senki nem vetemedett arra, hogy a testületet azzal vádolja: az ország érdekei ellen döntött. Ez példátlan inszinuáció, és nem pusztán politikai illetlenség, hanem az alkotmányos demokrácia lényegének, a jogállami normáknak a felrúgása. Lázár – nem valószínű, hogy felsőbb egyeztetés nélkül – most átlépte a Rubicont; azzal, hogy így ráförmedt az Alkotmánybíróságra, nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy a Fidesz számára nem az alkotmányosság megőrzése az ország érdeke – amit persze az új alaptörvény már pontosan kifejez –, hanem a kormányzás feltétel nélküli kiszolgálása.”