„Ha tisztán a politikai érdekeket nézzük, és eltekintünk a politikában amúgy eltekinthetetlen egyéb emocionális tényezőktől, megítélésem szerint a Fidesz ebben az ügyben három dolgot akarhat: Egyrészt fontos számára, ne keletkezzen az a látszat, hogy az elszámoltatásról való korábbi szónoklatok a kormányzás során erősen inflálódtak, azaz érdekében áll, hogy a kishalak mellett és után most már valami igazán nagy hal is horogra akadjon. Nem vitás, Gyurcsánynál alkalmasabb személy ezen igény kielégítésére nincs a magyar politikában: ha a bíróság elítéli, példátlan és látványos bizonyítékát adja az elkövetett bűnnek és a hatékony felelősségre vonásnak.
Másrészt a Fidesznek elemi érdeke, hogy a volt kormányfőből véletlenül se válhasson mártír, hogy ne menjen el a folyamat egy olyan nehezen ellenőrizhető irányba, amelynek a végén Gyurcsány esetleg megdicsőülve, vádlóit nevetségessé téve térhet vissza a politikai közéletbe. Kérdés, hogy mindez biztosítható-e egy olyan eljárásban, amelyre a Fidesznek csak erősen korlátozott befolyása lehet – arra pedig szinte semmi, hogy miről beszél és mit cselekszik egy ilyen helyzetben maga a főszereplő, s miképpen reagál erre a hazai és a nemzetközi közvélemény.
Harmadrészt pedig – és erre a szempontra különösen felhívnám a figyelmet – lényeges lehet a Fidesznek, hogy a szocialista politikus állandó szereplője maradjon a híreknek. Az elmúlt egy év fényesen bizonyította, hogy a kormány számára kifejezetten kellemes, ha Gyurcsányt folyamatosan céltáblának használhatja, illetve rendre összemoshatja személyével a kormányellenes megszólalásokat és fellépéseket.”