Kapkodás, igénytelenség, rögtönzés – a kormány a helyén van

„Miért kell most sokadszorra ismét hozzányúlni az alkotmányhoz, amelynek, szegénynek, már amúgy is csak hónapjai lennének hátra a nemrég elfogadott alaptörvény 2012. január 1-i hatályba lépéséig? (...)  

Csak nem az a magyarázata a hirtelen támadt ötletnek, hogy napirenden vannak a magánnyugdíjak államosításáról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérő indítványok? Illetve, hogy hamarosan jönnek a sarkalatos törvények, illetve a Széll Kálmán Tervből következő jogszabályok, például a kedvezményes nyugdíjkorhatárt, a szerzett jogot visszamenőleg megszüntető törvény. És mindezek okán a korábbiaknál is égetőbbnek látszik az Alkotmánybíróság összetételének kormánypárti jelöltekkel való újabb bővítése. Valamint hogy lejár a nyáron a mostani elnök,  Paczolay Péter mandátuma, és ha az alkotmánybírák választhatnak, még képesek lennének meghosszabbítani a mandátumát. Holott a kiszivárgott hírek szerint a miniszterelnök e posztot is a Fidesz bizalmi emberének, Stumpf Istvánnak vagy esetleg a még alkotmánybíróvá jelölendő Áder Jánosnak szánja.

Vetik fel itt is, ott is a kézenfekvő kérdéseket az előterjesztők nevében a nyilvánosságban jeleskedő Balsai Istvánnak. Aki természetesen rutinosan hárítja a feltételezéseket.  Hogy is gondolhatnak olyasmit a bírálók, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó alkotmánymódosítás mögött »politikai szándék« húzódna meg? Csakugyan. Hogy is gondolhatná bárki politikusok politikai lépéseiről, hogy politikai szándék húzódhat meg mögöttük? Amikor csupán merő jó szándék van ott!. Szűznemzéssel fogant, politikai érdekek szennyétől mentes országboldogító akarat.”