Fluor Tomi nem chatel Schmitt Pállal

„Jó lenne, ha a magyar diákok kevesebbet interneteznének, sms-eznének - sajtóbeszámolók szerint erről beszélt a köztársasági elnök a Mező Ferenc Általános Iskolában.  Bár Schmitt Pál nem részletezte, mi is a gond az internettel, úgy tűnik, hogy a pongyola nyelvhasználat egyik elterjesztőjét látja benne, és ezért próbálná, amennyire csak lehet, visszaszorítani. A javasolt megoldás, hogy beszélgessenek többet, azonban nem biztos, hogy célravezető, mert akár hiszi, akár nem, nem a popsztár, Fluor Tomi miatt beszélnek úgy ma a fiatalok, ahogyan, hanem azért ír ilyen szövegeket a művész, mert pontosan így beszélnek.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen kép rajzolódik ki ebből a kijelentésből magáról az internetről, az új technika adta kommunikációs lehetőségekről. A köztársasági elnök által leírt fekete-fehér világban az internet rossz, a könyv jó, a chat gonosz, a beszélgetés üdvös. Ez a beállítás nem csak téves, hanem kifejezetten káros is.  Eltekintve az olyan trivialitásoktól, hogy az interneten megtalálható például a helyesírási tanácsadó szótár is, vagy hogy a netező gyerek lehet, hogy éppen Wass Albert-regényt olvasgat, a valódi dilemma nem az, amit Schmitt Pál sejtet. Az igazi kérdés nem az, hogy mennyi időt tölt a gyerek az interneten, hanem az, hogy mit csinál pontosan.

Ennél is sokkal fontosabb, hogy az internet mára a világban megkerülhetetlenné vált. Olyanná, ami nélkülözhetetlen egy modern társadalomban. Azok között a képességek között, amit a munkaadók ma keresnek a munkavállalókban, egyre előkelőbb helyen áll, hogy miként boldogul az interneten, miként használja az online lehetőségeket. Ha tehát az internetre azt mondjuk a diákoknak, hogy az rossz, versenyhátrányba hozzuk őket és így az egész országot is.”