Elszabadult hajóágyú?

„1. Az egyetemi rendszer átgondolása és a sokat emlegetett racionalizáció nem ördögtől való: a Corvinus maga is ilyen integrációk eredményeként nőtt nagyra az elmúlt években. A kérdés csak az, hogy mi az indok, s ez különösen fontos szempont egy olyan politikai erő kormányzása esetében, amely ellenzékben minden hasonló lépést a felsőoktatás kivéreztetésének láttatott. Elméletileg három érvet tudok elképelni: szakmait, gazdaságit és politikait. Szakmai érvet még nem hallottam a Corvinus önállóságának megszüntetése mellett, miközben a kozmetikusképző szintjén működő számos egyéb felsőoktatási intézmény esetében az állami támogatás teljes megszüntetését sem tartanám indokolhatatlan lépésnek. Gazdasági érvek kétségtelenül szólhatnak az egyetemek számának csökkentése mellett, ezt a megfontolást azonban akkor – ha a hóhér akasztásának is látszana - illene a kormánynak világossá tenni, illetve még ebben az esetben is érdemes lenne megfontolni, hogy vajon valóban az egyik legszínvonalasabb intézményt kell-e feldarabolni – miközben erősen kétséges, hogy a végén jelentős megtakarítás érhető-e el. S végül a politikai motívum: több helyen olvasható, hogy a Corvinus azért szűnhet meg, mert a kormányzat baloldali fellegvárnak tartja. Erre egyszerűen nincs mit mondanom, hihetetlen lenne, ha ez valós érvként merülne fel. Amióta itt tanítok két vezetője volt a politikatudományi intézetnek: korábban Ágh Attila és most Lánczi András. Aki ismeri őket, tudja, hogy nagyon mást gondolnak a helyes politikai irányról. Mégis mindig megfértek, megfértünk egymás mellett, s ha a felsőoktatásról volt szó, minden kormány ténykedését szinte egyöntetűen csalódással figyeltük.

2. Ha a kormány valóban ebbe az irányba mozdul, a szakmai kérdéseken és a hitelességi problémákon túl érdemes azt is átgondolnia, hogy mennyit veszíthet azzal, ha a diákságot fordítja szembe magával. A tegnapi rektori tájékoztatón olyan hangulatot tapasztaltam, amit legutóbb személyesen a Bokros-csomag elleni felsőoktatási tüntetésen - még egyetemistaként. Özönlött a tömeg, s a kérdésekből is látszott, hogy tudják: van erejük és merszük az érdekeik érvényesítése érdekében fellépni. Ha ők mennek az utcára, akkor a híradós vágóképeken egy új minőség jelenik meg: nem elgyötört szegények vagy idős nyugdíjasok, hanem a Fidesz szavazóbázisában eddig felülreprezentált fiatalok. A jövő. Sem az Antall-, sem a Horn-kormánynak nem tett jót, amikor az egyetemisták tüntettek, viszont ezek a megmozdulások sokat segítettek egy, a fiatalokhoz közel álló ellenzéki pártnak.”