Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Felelősség terhel minket abban, hogy ez a kétharmados többség rászabadulhatott az országra. Az a minimum, hogy mindent megtegyünk ellene.
„
- Jobban él mint egy éve?
- Állampolgárként nem, szocialistaként pláne nem. Magánemberként talán kevesebb teherrel, de utóbbi nem az Orbán-kormánynak köszönhető. Még csak nem is annak, hogy a felső adókulcs eltörlésével anyagilag valamivel jobban is járhatnék. Az magánügy, hogy a többletnek legalább egy részét éppen az Orbán-kormány jóvoltából bajba került szervezetek, médiumok szerény támogatására igyekszem szánni. Mások többlet nélkül is ezt teszik. A könnyebbség annyi, hogy egy éve pártelnökként jobban nyomasztott a személyes felelősség. De állampolgárként rettenetesnek érzem azt a retrográd szociális, közjogi és kulturális fordulatot, afféle »
ellenreformációt«,
ami az országot sújtja. Szocialistaként meg az keserít, hogy tudom: felelősség terhel minket abban, hogy ez a kétharmados többség rászabadulhatott az országra. Az a minimum, hogy mindent megtegyünk ellene.
- Miben különbözik az első Orbán-kabinet és a második? Milyen különbséget lát stílusban, politikában, ideológiában?
- A különbség képlete: kétszer tudatosabb, cinikusabb és könyörtelenebb társadalompolitika, háromszor kapkodóbb kivitelezés, ötször több boszszúvágy. A társadalompolitika lényege: átcsoportosítani a javakat és jogokat az úgynevezett
»
nemzeti burzsoázia«,
a felső középosztály és a klientúra irányába, nagyrészt az alsó középosztálytól és a még szegényebbektől el véve, kisebb részt – inkább handabandázással és alkalmi sarcokkal – a nemzeti burzsoázia riválisainak vélt multiktól. Ehhez az kellett, hogy a jogfosztások útjában lévő gátakat, az érdekegyeztetésimecha nizmusokat, a jogbiztonságot, a kontrollt, röviden: a harmadik magyar köztársaság intézményrendszerét felszámolják. Ezen túl azonban a világon semmi sincs végiggondolva, kitalálva. A kormányzati igazgatás még csak nem is szétesett: össze sem állt. A szóvivő már magát sem veszi komolyan, a feleresztett luftballonok óránként pukkadnak ki.”